A blogomat meg kell mondjam azzal a szándékkal indítottam, mert tabunak számító témákban kíváncsi vagyok az emberek véleményére.
A szilveszteri pezsgőbontás előtti szokásos himnusz „nem” éneklésekor azon töprengtem vajon kinek jön be a magyar himnusz. Be kell vallanom nekem nem. Tele van negatív kisugárzással a zenéjéről nem is beszélve. Mintha temetésen lenne az ember. Még az is megfordult a fejemben, mióta ez a himnuszunk a magyarok sorsa is hasonlóan gyászos. Valahogy mindig azt érzem azt sulykolja belém, hogy a magyar nép egy vesztes nép.
Kicsit eljátszottam a gondolattal, mi lenne ha más dal lenne a nemzet himnusza. Mondjuk a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország”. Gondolom 45-óta ez egy betiltott dal lehet, mert még médiában nem hallottam egyszer sem…
Szóval kíváncsi vagyok ki melyiket választaná, ha nem lenne tabu?
Szavazás!
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország
Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán,
Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.
Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér,
Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág.
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripánkon odaszállunk
Hazahív fű, fa, lomb, s virág.
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.
Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán
És délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán.
A Rónaságon, hét határon száll, repül a szél,
Huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.
HIMNUSZ
Isten, áldd meg a Magyart Hányszor zengett ajkain
Jó kedvvel, bőséggel, Ozmán vad népének
Nyújts feléje védő kart, Vert hadunk csonthalmain
Ha küzd ellenséggel; Győzedelmi ének!
Bal sors akit régen tép, Hányszor támadt tenfiad
Hozz rá víg esztendőt, Szép hazám kebledre,
Megbünhödte már e nép S lettél magzatod miatt
A múltat s jövendőt! Magzatod hamvvedre!
Őseinket felhozád Bújt az üldözött s felé
Kárpát szent bércére, Kard nyúl barlangjában,
Általad nyert szép hazát Szerte nézett s nem lelé
Bendegúznak vére. Honját a hazában,
S merre zúgnak habjai Bércre hág és völgybe száll,
Tiszának, Dunának, Bú s kétség mellette,
Árpád hős magzatjai Vérözön lábainál,
Felvirágozának. S lángtenger fölette.
Értünk Kunság mezein Vár állott, most kőhalom,
Ért kalászt lengettél, Kedv s öröm röpkedtek,
Tokaj szőlővesszein Halálhörgés, siralom
Nektárt csepegtettél. Zajlik már helyettek.
Zászlónk gyakran plántálád S ah, szabadság nem virúl
Vad török sáncára, A holtnak véréből,
S nyögte Mátyás bús hadát Kínzó rabság könnye hull
Bécsnek büszke vára. Árvánk hő szeméből!
Hajh, de bűneink miatt Szánd meg Isten a Magyart
Gyúlt harag kebledben, Kit vészek hányának,
S elsújtád villámidat Nyújts feléje védő kart
Dörgő fellegedben, Tengerén kínjának.
Most rabló mongol nyilát Bal sors akit régen tép,
Zúgattad felettünk, Hozz rá víg esztendőt,
Majd töröktől rabigát Megbünhödte már e nép
Vállainkra vettünk. A múltat s jövendőt!
